A
kertész nagyon szerette a virágokat, reggeltől estig csak az illatos
növényekkel foglalkozott. Más nem is érdekelte, csak a rózsái, liliomai,
a szebbnél szebb színekben pompázó virágai. Öntözgette, kapálgatta,
trágyázta őket. Ám ennek a családnak volt családja is. Jó felesége, aki
csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a virágainak szenteli,
és másra nem is futja az idejéből.
2012. május 25., péntek
2012. május 11., péntek
Maradjatok meg - Jn 15:09-17
Rájönni a szeretet ízére
Aki már tapasztalta azt, hogy szeretettel veszik körül, annak lehet
valamilyen sejtése arról a végső valóságról, amelyet szeretet szavunk
jelöl. Aki még nem tapasztalta azt, hogy szeretik, annak a szeretet
tapasztalatát elmondani lehetetlen. Még a legegyszerűbb tapasztalatot is
nehéz szavakkal közölni. Nem lehet elmondani azt sem, hogy milyen íze
van a sónak. A só ízét nem lehet elmagyarázni, csak az tudhatja meg a só
ízét, aki megízleli. Jézus Isten megtestesült szeretete. Jézus nemcsak
tanította, hanem életével, halálával és feltámadásával bizonyította,
hogy Isten szeret bennünket. Jézus közelében megtapasztalhatja az ember,
hogy szereti őt az Isten. Jézus közelében rájöhetünk a szeretet ízére.
2012. május 4., péntek
Angyali érintés...
Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az
áruházba, hogy a kislány találkozhasson a Mikulással.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Mikulásnál.
Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arra fele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Mikulásnak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat. A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Mikulásnál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)