Egyszer
történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a
legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján.
Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó
víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy
csobbanással merültek el - újból és újból.
- Miért búsulsz? - A
kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de
ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira
ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a
remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
2012. december 28., péntek
2012. december 7., péntek
Megkopott cserépedény
Egyszer
volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és 1 gyerek élt
együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál
zajlottak.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.
Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág, és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)