2011. május 20., péntek

Az egység kinyilatkoztatása Jn 14:01-12

Jézus az utolsó vacsora termében halálára készül, mégsem magával van elfoglalva, tanítványait vigasztalja. Jézus, vigasztaló szavai értetlenségbe ütköznek. Az apostolok értetlenségüknek közbeszólásaikkal hangot is adnak. Jézus azt állítja, hogy ismerik az utat, ahova megy, és Tamás közbeszól; nem úgy van, azt sem tudjuk, hogy hova mész honnan, ismernénk az utat.
Jézus azt állítja, hogy ismerik az Atyát, de Fülöp közbeszól; nem úgy van, mutasd meg az Atyát és ez elég nekünk. Jézus kinyilatkoztatja: „Aki engem lát, az látja az Atyát is. Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem.”

Amiért a szülők megőszülnek

Egy nagyvállalt vezetőjének fel kellett hívnia egyik alkalmazottját az egyik központi számítógép meghibásodása miatt. Felhívta az alkalmazott otthoni számát, a kagylót pedig egy gyerek vette fel suttogó hangon beleszólva: "Hello?" "Apukád otthon van?"- kérdezte.
"Igen,"- suttogta vékony hangon.
"Beszélhetnék vele?" A főnök meglepetésére a vékony hang azt suttogta:
"Nem." Mivel egy felnőttel szeretett volna beszélni, a főnök azt
kérdezte: